Verzió 1.0.0-alpha.1legújabb
1.1. fejezet
Mi a Nexus, és kinek szól
Mit nyújt az Adverant Nexus egy szervezetnek, kinek készült, és hogyan illeszkednek össze az egyes részei, közérthetően elmondva a Harrow Port Authority példáján keresztül. A fejezet végén egyetlen bekezdés foglalja össze a három kiadást.
Ezt az oldalt AI fordította az eredeti angol szövegből. Ha bármi nem egyértelmű, az angol nyelvű oldal az irányadó. Oldal olvasása angolul

Ciara Holloway a Harrow Port Authority kikötői műveleteit irányítja. Egy kedd reggel azt szeretné megtudni, hogy a kotrást végző vállalkozó legutóbbi felmérése megváltoztatta-e a külső kikötőhelyek mélységhatárait. Egy évvel ezelőtt ez a kérdés három e-mailt, egy senki által megbízhatónak nem tartott megosztott meghajtót és egy telefonhívást jelentett annak az egyetlen mérnöknek, aki emlékezett rá. Most beírja a kérdést a Nexusba. A válasz néhány mondatban megérkezik, és minden mondat pontosan megjelöli a felmérés azon oldalát és a szerződés azon záradékát, amelyből az információ származik. Ha valamit azért tartott vissza a rendszer, mert nincs jogosultsága látni, a válasz azt is jelzi.
Ebből semmi sem hagyta el a Harrow saját szervereit. A kikötő a saját hardverén, internetkapcsolat nélkül futtatja a Nexust, és a választ megfogalmazó modell is ott fut.
Ez a rövid párbeszéd jól összefoglalja a Nexus lényegét. Az Adverant jövőképe ezzel kapcsolatban tömör: minden szervezet a tudása legjavát nyújthassa. Az egysoros összefoglalója még ennél is rövidebb: hozza haza a tudását.
Egy szuverén AI-munkakörnyezet
A Nexus egy egész szervezetet kiszolgáló munkaterület, amely a szervezet által irányított mesterséges intelligencia (AI) köré épül. A munkatársak kérdéseket tesznek fel, és a szervezet meglévő tudásából merített válaszokat kapnak. Csatornákban és üzenetszálakban beszélgetnek, jegyzetfüzeteket vezetnek, a rutinfeladatokat pedig munkafolyamatoknak és ügynököknek adják át. Minden részegység ugyanazokkal a felhasználókkal és hozzáférési szabályokkal dolgozik, és minden részegység ugyanabba a naplóba rögzíti a történteket.
A „szuverén” az a szó, ami megkülönbözteti a többitől, és ez a gyakorlatban három dolgot jelent. A Nexus ott fut, ahol az Ön szabályai szerint futhat: az Adverant Európai Unión belüli felhőjében, az Ön saját Kubernetes-fürtjén, egy teljesen internetmentes telephelyen, vagy kint a terepen, egy hajón vagy drónon. Az Ön által választott modelleket használja, legyenek azok szolgáltató által üzemeltetett modellek, amelyekhez Ön rendelkezik kulccsal, vagy helyi modellek a saját grafikus kártyáin. A tudás pedig az Öné marad. A rendszer ott olvassa be, ahol található, nem másolja át más felhőjébe, és ha távozik, mindent magával vihet.
Kinek szól
A Nexust olyan szabályozott európai szervezetek számára tervezték, amelyeknek meg kell őrizniük az irányítást a birtokukban lévő tudás felett. A biztosítók és a bankok nyilvánvaló célcsoportot jelentenek. Ugyanígy a közintézmények, az ügyvédi irodák és a Harrow-hoz hasonló kikötők is. Közös a problémájuk: előbb-utóbb valaki megkérdezi, ki engedélyezte az AI számára az adott lépést, és milyen bizonyítékok alapján. Ez lehet egy felügyeleti szerv, egy könyvvizsgáló, vagy egy rosszabb évben a bíróság. A legtöbb AI-eszköz erre a kérdésre nem tud megnyugtató választ adni, mert a naplók a szállító tulajdonában vannak, az adatok pedig a szállító felhőjében pihennek.
Egy ilyen szervezeten belül a különböző szereplőknek más-más részek fontosak. A költségvetést aláíró felsővezető biztos akar lenni abban, hogy az AI költségei nem szabadulnak el, és a szállító nem ejtheti túszul az adatokat. A megfelelőségi vezető (compliance officer) azt szeretné, ha minden horderejű döntés egy nevesített személy jóváhagyására várna, és a bizonyítékok még azelőtt készen állnának, hogy az auditor kérné őket. Az informatikai vezető olyan megoldást szeretne, amely a saját infrastruktúrájukon fut, és nem jelent egy újabb sérülékeny platformot, amelyet hajnali háromkor kell életben tartani. A rendszert nap mint nap használó munkatársak pedig olyan válaszokat szeretnének, amelyek feltüntetik a forrásaikat, valamint garanciát arra, hogy senki sem olvas bele a munkájukba a válluk fölött.
A Harrow-nál elsőként Aoife Brennant, az informatikai vezetőt kellett meggyőzni. Az ő kérdése az volt, hogy hol lesznek tárolva az adatok. Platformmérnöke, Tomás Reilly azt akarta tudni, mi történik, ha egy modell leáll. Mindkét kérdésre egyértelmű válasz létezik, amelyeket az 1.4. fejezetben (AI az Ön feltételei szerint) és az 1.8. fejezetben (Hol fut a Nexus) talál meg.
A probléma, amelyet megold
A legtöbb szervezet már birtokában van azoknak a válaszoknak, amelyeket a munkatársai keresnek. A probléma azzal van, ahol ezek a válaszok rejtőznek: levelezésekben, megosztott meghajtókon, egy tucatnyi szakági rendszerben és a szabadságon lévő kollégák fejében. Az AI-kísérletek (pilotok) ígéretet tesznek ennek megoldására, ám sokuk sosem jut túl a demó fázison. Amelyek mégis továbbjutnak, általában kétféle formát öltenek.
Az első lehetőség egy munkaterület bérlése egy nagy egyesült államokbeli szállítótól, irodai licencekkel egybecsomagolva. Ez működik, de a szervezet tudása átkerül valaki másnak a felhőjébe, és egyetlen szállító modelljeihez lesz kötve. Egy szabályozott piaci szereplő számára, amelynek beszerzési szabályai ma már kitérnek arra, hogy hol találhatók az adatok és ki férhet hozzájuk, ezt nehéz elfogadtatni.
A második lehetőség a saját fejlesztés. Egy mérnökcsapat összeköti a keresést és a csevegést a modellekkel, majd hozzáadja a hozzáférési szabályokat, aztán az ellenőrzési nyomvonalat (audit trail), végül a költségkereteket – projektről projektre, éveken keresztül. Végül minden iparág ugyanazokat az elemeket építi fel újra és újra.
A Nexus egy harmadik utat választ. Mindazok az elemek, amelyekre minden AI-projektnek szüksége van a modell körül, készen érkeznek: a tudásbázis, a hozzáférési szabályok, a naplózás, a modellhívások irányítása és a költségkeretek. A szervezet által már használt rendszerek mellé települ, és anélkül olvassa be azokat, hogy bármit megváltoztatna rajtuk. Az induláshoz semmit sem kell lecserélni, és akár egyetlen csapat is megteheti az első lépést.
Hogyan épül fel
A felszín alatt a Nexus öt, egymással együttműködő részből áll. A használatukhoz nem kell tudnia, hogyan épülnek fel, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy melyik mit garantál.
Egyetlen hely a tudás számára
Az Ön dokumentumai és levelezései egyetlen tudásgráfot táplálnak, a csatlakoztatott rendszerekből származó rekordokkal együtt. Tekintsen rá úgy, mint a vállalat saját keresőmotorjára, azzal a különbséggel, hogy ez követi az összefüggéseket is. Egy alvállalkozóval kapcsolatos kérdés eljut a szerződéseihez és a számláihoz, valamint az ezekről szóló levelezésekhez is, még akkor is, ha egyik sem használja pontosan ugyanazokat a szavakat. Minden beérkező fájlt először egy saját, elszigetelt gépben nyit meg a rendszer, így egy veszélyes melléklet soha nem érintkezik semmi mással. A keresés pedig minden személynek csak azt mutatja meg, aminek a megnyitására jogosult. Azok az elemek, amelyeket nem nyithatnak meg, mind a találatokból, mind a darabszámokból kimaradnak.
Egy asszisztens, amely megjelöli a forrásait
Minden válasz felsorolja, hogy minek az alapján készült – akár egy irodalomjegyzék –, és minden állítás közvetlenül a mögötte álló oldalra vagy rekordra mutat. Ha a szabályok visszatartottak valamit, a válasz ezt egy mellette lévő információs sávban jelzi. Ha az asszisztens nem tudja a választ, találgatás helyett ezt nyíltan közli.
Ügynökök és munkafolyamatok
A munkafolyamatok a vállalkozásában történő eseményekből indulnak ki: beérkezik egy levél, zárolást helyeznek el, vagy lezárul egy hónap. Olyan helyen futnak, ahol Ön figyelemmel kísérheti őket, és minden olyan lépésnél megállnak egy nevesített személyre várva, amely döntést igényel. Az ügynökök egy lépéssel tovább mennek, és önállóan dolgoznak, de minden ügynöknek van felelőse, költségkerete és kikapcsológombja, és egyik sem indul az „előbb kérdezzen” szintnél magasabb jogosultsággal.
Egyértelmű hozzáférési szabályok
Önnek csak egyszer kell beállítania a szervezet és annak egységei számára, hogy ki mit láthat és tehet, és a Nexus minden része – beleértve az AI-t is – követi ezeket a szabályokat. A rendszergazdák úgy felügyelik a rendszert, hogy közben senki munkájába nem olvasnak bele. Neveket, darabszámokat és állapotokat látnak, tartalmat soha. Az 1.3. fejezet (Az Ön szervezete, a munkatársak, és ami privát marad) ezt részletesen bemutatja.
Egy napló, amelyet nem lehet meghamisítani
Minden kérdés és válasz rögzítésre kerül a felmerülése pillanatában, és ugyanez vonatkozik minden döntésre is. A fontos döntések egy lezárt nyilvántartásba kerülnek, amelyet a telepítésen kívülről származó időbélyeggel látnak el. Ha később akár egyetlen karaktert is megváltoztatnak, az ellenőrzés sikertelen lesz; ezt az ellenőrzést pedig egy könyvvizsgáló egy ingyenes ellenőrző eszközzel bármikor lefuttathatja, felhasználói fiók nélkül is.
Mindezek mellett helyezkedik el az AI-kapcsolóközpont. Az alkalmazások és az ügynökök soha nem hívnak meg közvetlenül egy modellt. A kapcsolóközpontot kérik meg, amely minden hívást egy olyan modellhez és olyan helyre továbbít, amelyet az Ön szabályai engedélyeznek, elszámolja azt egy konkrét felelőshöz tartozó költségkeret terhére, és soha nem olvassa el magát a kérdést. Az 1.4. fejezet (AI az Ön feltételei szerint) erről szól.
Mit igényel Öntől
Néhány dolgot érdemes tudni az indulás előtt.
Szükség van egy modellre. Az a szervezet, amely nem csatlakoztatott modellkulcsot vagy helyi modellt, nem kap AI-válaszokat; ezt a képernyő egyértelműen jelzi is, a csatlakoztatás módjával együtt. Nincs olyan megosztott Adverant-kulcs, amely a háttérben csendben áthidalná ezt a hiányt.
Szükség van felelősökre. Valakinek meg kell határoznia a hozzáférési szabályokat és a költségkereteket, valamint azt, hogy mely lépéseknek kell emberi jóváhagyásra várniuk. A Nexus egyszerűvé teszi ezen döntések beállítását és visszakeresését, de nem hozhatja meg őket Ön helyett.
Néhány korai döntés pedig végleges. Amikor a Nexus a saját infrastruktúrájára kerül telepítésre, a beállítás során néhány paraméter – köztük a telepítés neve – rögzítettként van megjelölve, mivel ezek későbbi módosítása tönkretenné a tőlük függő rekordokat. Az informatikai csapata ezeket még azelőtt megjelölve látja, hogy bárki bejelentkezne.
A kiadások egy bekezdésben
A Nexus három kiadásban érhető el, amelyek ugyanazokon a képernyőkön osztoznak. A Community ingyenes és nyílt forráskódú az Apache-2.0 licenc alatt. Egy szervezet számára biztosítja az asszisztenst és a fájljai közötti keresést, továbbá személyes jegyzetfüzeteket, alapvető csatornákat és munkafolyamatokat, 30 napos auditnaplóval. A Team az Adverant felhőjében fut, és kiegészül mindazzal, amit egy csapat közösen használ: például a minden oldal mellett dokkolt munkapanellel és a megosztott jegyzetfüzetekkel. Az Enterprise licenchez kötött. Elhozza az üzleti egységeket és a négyszem-elven alapuló jóváhagyásokat, a kikényszerített vállalati bejelentkezést, a hosszú távú auditmegőrzést és a megfelelőségi oldalakat, valamint a Nexus saját infrastruktúrán történő futtatásának módjait. A kiegészítők és az iparági csomagok erre épülnek rá. Egy aláírt licenc dönti el, hogy mi van bekapcsolva, soha nem egy másik szoftververzió. A 1.6. fejezet, Kiadások és licencek közérthetően, bemutatja a kiadásokat és azt, hogyan működik a licenc egy vállalkozás számára.


